játékfun

Kb. 20 órányi játék után kezdtem megunni a játékot. Valahogy nem éreztem benne semmi különösebb kihívást. Hiányzott az hogy jó csapatban összhangban játszok. Mivel általában vad idegen emberekkel játszom ezért többször fordul elő az anyázás mint a közös tevékenykedés. Eljutottam arra a hogy a körök végére általában a toplista első harmadában szerepeltem. Kipróbáltam a legtöbb karakter típust is. Céltalannak tünt számomra így a játék. Már éppen azon voltam hogy leteszem a lantot avagy az AK-47 – est amikor felfigyeltem a játék egy számomra igen érdekes aspektusára. Az awardokra. Lényegében bizonyos tettekért különböző medálokat és „ribbonokat” vág a játék az emberhez amire aztán büszke lehet a jó ember. Azt hiszem ezt pont úgy észleltem hogy egyszer kaptam egy bíborszívet játék közben. Amire aztán nagyon büszke lettem. Utólag kiderült hogy nem kellett volna, mert ezt akkor kapja az ember ha négyszer annyi alkalommal ölik meg a delikvenst mint ahányszor ő maga gyilkol… ciki, nem ciki én bizony megkaptam. Ekkor kezdtem el nézegetni a többi medált és a hozzájuk kapcsolt feltételeket. Így a játék ismét felkeltette a figyelmemet. Újabb célok kezdtek el lebegni a szemem előtt. Olyan célok amikért érdemes volt harcolni és amik megszerzése közben sokat tudtam tanulni. Folyt. Köv.